Testökre nézve mindkét nembeliek eléggé kifejlettek, a nők különösen
eredeti magyar és hóditó külsejüek. A leány tiszta, öltözete ragyogó,
kedveli a magossarku piros csizmát, rózsaszinkelméket, hajafürtébe
isten tudja mennyi cifra pántlikát befűz, nyakán garályist (nyakék)
ujjain öt hat rézgyűrőt (gyűrű) visel, mikkel többnyire mátkája szokta
megajándékozni. Ha templomba megy, rézkapcsos imakönyvét százszorszép
kendőjébe hajtja és hóna alá helyezi, másik kezébe piros csizmáját
fogja és így ballag a távolabb eső filialis helyekről is mezitláb, és
csak a templomajtó előtt huzván fel csizmáját. Fiatal menyecske
legfőbb díszruhája a rókásmente. A nők többnyire fiatal korukban
szoknak férjhez menni, és a csinosságot, tisztaságot mindig, a
szépséget pedig igen sokáig megtartják. A férjezett nő még jó darabig
le nem veti cifra ruháit, és csak midőn a 35-40 évet betöltötte, ölt
komolyabb barna szinü öltözéket. Férjét felette becsüli, örömest tűri
szitkait, gáncsait sőt veréseit is, csak férje tul ne lépjen a
házasság céljának korlátain.
